Kehidakustány:
Háziorvos / General practitioner
Rendelési Idő:
Hétfő 08:00-12:00 (Kehida),
Kedd 08:00-09:00 (Kehida), 09:00-11:00 (Kustány),
Szerda 13:00-15:00, (Kehida)
Csütörtök —
Péntek 08:00-10:00, (Kallosd), 10:00-12:00 (Kehida)
Dr. Belák Máté
+36 30/511-5424, +3630/5502336, 0683/334001
Office hours:
Monday 08: 00-12: 00 (Kehida),
Tuesday 08: 00-09: 00 (Kehida), 09: 00-11: 00 (Kustány),
Wednesday 13: 00-15: 00, (Kehida)
Thursday —
Friday 08: 00-10: 00, (Call), 10: 00-12: 00 (Kehida)
Dr. Máté Belák
+36 30 / 511-5424, +3630/5502336, 0683/334001
Fogorvos / Dentist
Rendelési Idő: Hétfő 12:00-15:00, Kedd 13:00-16:00, Szerda 08:00-11:30, Csütörtök 08:00-11:30, Péntek 08:00-11:30, Bejelentkezés rendelési időben: +36 30 714 6412
Ordering Time: Monday 12: 00-15: 00, Tuesday 13: 00-16: 00, Wednesday 08: 00-11: 30, Thursday 08: 00-11: 30, Friday 08: 00-11: 30 in time: +36 30 714 6412
Gyógyszertár / Pharmacy
Cím: 8784, Kehidakustány, Deák Ferenc u. 20.
Nyitva tartás:
Hétfő 8:00–16:30
Kedd 8:00–16:30
Szerda 8:00–16:30
Csütörtök 8:00–16:30
Péntek 8:00–14:00
Szombat Zárva
Vasárnap Zárva
Telefonszám: (83) 334 010
Address: 8784, Kehidakustány, Deák Ferenc u. 20.
Opening hours:
Monday 8:00 a.m. – 4:30 p.m.
Tuesday 8:00 a.m. – 4:30 p.m.
Wednesday 8: 00-16: 30
Thursday 8:00 a.m. – 4:30 p.m.
Friday from 8 a.m. to 2 p.m.
Saturday Closed
Closed on Sunday
Phone number: +36 (83) 334 010
Posta / Postal
Cím: 8784 Kehidakustány, Kossuth Lajos utca 42. Nyitva tartás: Hétfő 8:00–12:00, 12:30–16:00 Kedd 8:00–12:00, 12:30–16:00 Szerda 8:00–12:00, 12:30–16:00 Csütörtök 8:00–12:00, 12:30–16:00 Péntek 8:00–12:00, 12:30–16:00 Szombat Zárva Vasárnap Zárva Telefonszám: (83) 334 005
Address: 8784 Kehidakustány, Kossuth Lajos utca 42. Opening hours: Monday 8: 00–12: 00, 12: 30–16: 00 Tuesday 8: 00–12: 00, 12: 30–16: 00 Wednesday 8: 00– 12:00, 12: 30–16: 00 Thursday 8: 00–12: 00, 12: 30–16: 00 Friday 8: 00–12: 00, 12: 30–16: 00 Saturday Closed Sunday Closed Phone: + 36 (83) 334 005
KEHIDAKUSTÁNY TÖRTÉNELME. / HISTORY OF KEHIDAKUSTÁNY.
FEKVÉSE / Its location
Kehidakustány Zala megye északi részén, a Zala folyó észak-déli völgyében, annak két partján (a nyugatin Kehida, a keletin Kustány községrész) terül el.
Két észak-déli mellékút szeli át a települést. Az egyik, a fontosabb Zalakomár–Zalacsány–Zalaszentgrót közti 7352-es mellékút a nyugati oldalon, Kehidát érintve húzódik, a másik a keleti parti településeket összekötő 7335-ös út, amely a kustányi településrészen halad végig. A falu két része között két híd biztosítja az átkelést. Autóbuszok Keszthely és Zalaszentgrót felől szolgálják ki.
Kehidakustány is located in the northern part of Zala County, in the north-south valley of the Zala River, on its two banks (Kehida in the west, Kustány in the east).
Two north-south side roads cross the settlement. One of the 7352 side roads between the most important Zalakomár – Zalacsány – Zalaszentgrót stretches on the western side, touching Kehida, the other is the 7335 road connecting the eastern coastal settlements, which passes through the part of Kustány. There are two bridges between the two parts of the village. Buses run from Keszthely and Zalaszentgrót.
NEVÉNEK EREDETE / ORIGIN OF NAME
A Kehidakustány elnevezés a korábban önálló két település Kehida és Kustány összevonásával alakult ki. Egyik magyarázat szerint a Kehida elnevezés a két ittlévő zalai hídra utal. Mások a „ketőd” (másodszülött fiú) szóban látják a név gyökereit. A harmadik magyarázat szerint a tatárjárás hatására kialakult nyelvi változást (monoftongizáció) konzerválta az összetett szó. Az előtag így “kewe” vagy “kewi”, az utótag pedig a “hida” lenne (kőhíd), az előtag második felének eltűnésével. A Kustány ómagyar személynév származéka. A szó maga török eredetű.
The name Kehidakustány was formed by merging the two previously independent settlements Kehida and Kustány. According to one explanation, the name Kehida refers to the two bridges here in Zala. Others see the roots of the name in the word “two” (second-born boy). According to the third explanation, the linguistic change (monophthongization) caused by the Tartar invasion was conserved by the compound word. The prefix would thus be “kewe” or “kewi” and the suffix would be “hida” (stone bridge), with the second half of the prefix disappearing. Kustány is a derivative of the Old Hungarian personal name. The word itself is of Turkish origin.
TÖRTÉNETE / HISTORY
Kehidakustány területén legkorábban a bronzkorban alakult ki állandó település. Később, a kelták lakták a vidéket. Az avarok jelentős települést hoztak létre itt. A községben két gazdag temetőt is feltártak. 1941 előtt három község volt a mai Kehidakustány területén: Kehida, Kustány és Barátsziget.[4]
Kehida az Árpád-kori Zala vármegye központi területén feküdt, továbbá stratégiai szerepe volt, hogy itt volt a legdélebbi zalai átkelés – mivel a délebbi területek mocsarasok voltak –, így már korán jelentős településsé fejlődött.
Első említése 1232-es, amikor is itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A „Zalán inneni és túli” serviensek ítélkeztek a veszprémi püspök és Ogusz bán ügyében. A 13. és 14. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt, de a Hédervári és a Szentkirályi család is rendelkezhetett némi földterülettel.
1441-ben a Kanizsai család a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt.
Barátsziget 1941-ben lett be Kehida része.
Kustány Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult három községrész (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány más-más családok birtokába került.
A 16. században a török támadások folyamatossá váltak, így 1554-ben a földesurak erődítménnyel látták el udvarházukat, majd később jelentős várrá alakítottak azt. Védelmi funkciót 1588-ig látta el sikerrel, amikor is a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is.
A két falu a 17. század elején lassan ismét benépesült, és, bár a törökök többször portyáztak a területén, Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. 1681-ben a Hertelendy család lett a falu földesura. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a 18. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártak.
1757-ben házasulás révén jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt. Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került.
1895-től 1974-ig erre haladt a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy-vasútvonal, melyet 1909-ben Türje, Bérbaltavár, Rum irányába egészen Szombathelyig akartak meghosszabbítani, de nem jutott rá elég pénz. A vasút megérkeztével komoly polgárosodási folyamat indult meg Kehidán: több kereskedő és mesterember jelent meg a településen. 1924-ben a részben kiparcellázott Károlyi-birtokon egy mezőgazdasági iskola nyílt meg, amely a környék egyedüli kistelepülésen működő középiskolai létesítménye lett.
Az 1960-as évektől lassú elvándorlás jellemzi a két települést, amely a 70-es években gyorsult, mivel megszűnt a környéket kiszolgáló vasútvonal, illetve 1977-ben a mezőgazdasági szakiskola is.
A két település egyesülésére 1977-ben került sor. Kehidakustány számára komolyabb gazdasági fejlődést egy termálfürdő kiépítése hozta, melynek révén jelentős idegenforgalmi és vendéglátó hálózat épülhetett ki a 90-es és 2000-es évek során.
A permanent settlement was established in the area of Kehidakustány at the earliest in the Bronze Age. Later, the Celts inhabited the countryside. The Avars created a significant settlement here. Two rich cemeteries have also been excavated in the village. Before 1941, there were three villages in what is now Kehidakustány: Kehida, Kustány and Barátsziget. [4]
Kehida was located in the central part of Zala County in the Árpádian period, and its strategic role was that it had the southernmost crossing in Zala – as the southern areas were swampy – so it developed into a significant settlement early on.
Its first mention is in 1232, when the country’s first noble court met here. The servants “Drink Here and Beyond” judged the case of the Bishop of Veszprém and the Ban of Ogusz. During the 13th and 14th centuries, several diplomas were made here, and it was the scene of several county and palatine rallies. Until 1322, its largest owners were the Koppányi and then the Kanizsa families, but the Hédervári and Szentkirályi families may also have had some land.
In 1441, the Kanizsa family sided with Queen Elizabeth in the fight for the throne, so Ulászló I gave the Kehida customs to the Pethő family, while retaining the Kanizsa family on their former estate, who accumulated a considerable debt until 1523, were given by those who soon also built a mansion here.
Barat Island became part of Kehida in 1941.
Like Kustida Kehány, it developed in the Árpádian era as a partly royal estate. Its first mention dates from 1275, then in 1411 András Csapi received the settlement. However, its empire disintegrated and the three parts of the village (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány) became the property of different families.
In the 16th century, the Turkish invasions became continuous, so in 1554 the landlords fortified their manor house and later turned it into a significant castle. It functioned successfully as a defense until 1588, when the Turks bypassed Kanizsa and robbed the Zala Valley, destroying Kehida, among others.
The two villages were slowly repopulated at the beginning of the 17th century, and although the Turks raided the area several times, Kehida showed a slow development: in Kustány there was a mill in Zalán, and from 1678 there was also a customs. In 1681 the Hertelendy family became the landlord of the village. At the time of their possession, Kehida was once again a significant settlement, where a school was opened at the beginning of the 18th century, to which the people of Kustány also went.
In 1757, the settlement became the property of the Deák family through marriage, and it remained with them until its sale in 1854. At that time, Ödön Széchenyi bought it from Ferenc Deák, then passed it on to the Beronyi family of bankers, from whom he eventually joined the Károlyians.
From 1895 to 1974, the Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy railway line went on this, which in 1909 they wanted to extend to Tombje, Bérbaltavár, Rum all the way to Szombathely, but did not get enough money. With the arrival of the railway, a serious process of civilization began in Kehida: several merchants and craftsmen appeared in the settlement. In 1924, an agricultural school was opened on the partly parceled Károlyi estate, which became the only secondary school facility in the area.
The two settlements have been characterized by slow emigration since the 1960s, which accelerated in the 1970s with the closure of the railway line serving the area and, in 1977, the vocational school.
The two settlements merged in 1977. For Kehidakustány, more serious economic development was brought about by the construction of a thermal bath, through which a significant tourism and catering network could be built in the 1990s and 2000s.
Keszthely:
KESZTHELY TÖRTÉNELME. /HISTORY OF KESZTHELY.
Keszthely a Dunántúlon, Zala megyében, a Balaton nyugati szegletében fekvő, élénk turizmussal, fontos gazdasággal, jelentős történelemmel és kultúrával rendelkező város, a Keszthelyi járás központja.
Keszthely is the center of the Keszthely district in Transdanubia, in the county of Zala, in the western corner of Lake Balaton, with a lively tourism, an important economy and a significant history and culture.
FEKVÉSE / LOCATION
A Balaton nyugati végén, a Keszthelyi-öböl partján, a Zala folyó torkolatától északra fekszik, délen sík, északra kissé dombos területen. A környéken található Zalai-dombság és Keszthelyi-fennsík dombjai, hegyei ölelik körbe a várost. Éghajlata az Adriai-tenger és a Balaton közelsége miatt kiegyensúlyozottabb, a nyár kevésbé forró, a tél kevésbé fagyos.
It is located at the western end of Lake Balaton, on the shores of the Keszthely Bay, north of the mouth of the river Zala, in a flat, slightly hilly area to the north. The surrounding hills and mountains of the Zala Hills and the Keszthely Plateau surround the city. Its climate is more balanced due to the proximity of the Adriatic Sea and Lake Balaton, the summers are less hot and the winters are less frosty.
A Balaton és Keszthely panorámája / Panorama of Lake Balaton and Keszthely
KÖZLEKEDÉS / TRANSPORT
VASÚT / RAILWAY
A város a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonalon van. Közvetlen járatokkal elérhető Budapest, Miskolc, Nyíregyháza és több dunántúli nagyváros (így Kaposvár, Pécs, Siófok, Székesfehérvár, Szombathely) felől. A nyári növekvő turistaforgalom miatt ilyenkor a Keszthelyre közlekedő járatok száma megnő, az ország több pontjáról, illetve Bécsből indul ide közvetlen járat. Elővárosi vonatok közlekednek a város érintésével Tapolcára, illetve Marcalin át Somogyszobra (a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonalon a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel). A nem megfelelően szervezett Zala megyei vasúthálózatban Keszthely és más megyei települések összeköttetése nem megoldott, így három szomszédos községen kívül más nem érhető el közvetlen vonattal.
The city is on the Balatonszentgyörgy – Tapolca – Ukk railway line. It can be reached by direct flights from Budapest, Miskolc, Nyíregyháza and several Transdanubia cities (such as Kaposvár, Pécs, Siófok, Székesfehérvár, Szombathely). Due to the growing tourist traffic in the summer, the number of flights to Keszthely will increase, with direct flights departing from several parts of the country and Vienna. Suburban trains run to Tapolca and through Somalia to Somogyszob (on the Somogyszob – Balatonszentgyörgy railway line, passenger transport will be suspended from 13 December 2009 and from the 2009/2010 schedule change). In the improperly organized railway network of Zala county, the connection between Keszthely and other county settlements is not solved, so no one other than three neighboring villages can be reached by direct train.
KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS / ROAD TRAFFIC
Keszthely közlekedésének ütőerét a jó vasúti összeköttetések ellenére nem a vasúti, hanem a közúti közlekedés adja. A város autóval a 71-es főúton a Balaton északi partján vagy Balatonszentgyörgyön át a déli partja felől is megközelíthető. A város határában ér véget a Rédics–Lenti felől érkező 75-ös, illetve a Körmend–Zalaegerszegről jövő 76-os főút. A várost a 71-es út körgyűrűje veszi körül. A belvárosban történő parkolás díjköteles.
Keszthely területén több alsóbbrendű, de országos közútnak minősülő útszakasz is húzódik, ezek egy része olyan út, amely a várost elkerülő körgyűrű átadása előtt a 71-es főút valamelyik szakasza volt; más útvonalak kezdőpontja korábban a belvárosban volt, miközben ma már a periférián indulnak. A fontosabb alsóbbrendű utak közé tartozik a Sümeg felé vezető 7327-es út, és a Várvölgy felé induló 7343-as út; a belvárost tehermentesítő utak közé, egyebek mellett az északi városrészben kelet-nyugati irányban végighúzódó 7347-es és a város nyugati szélén húzódó 7348-as számú út tartozik.
A jó útviszonyok (illetve a környező települések rossz vasúti ellátottsága következtében) a Volánbusz által üzemeltetett városkörnyéki autóbusz-hálózat messze a magyarországi átlag fölött van. A kistérség településeivel napi átlagban 10–20 járatpár köti össze a várost, de a megyeszékhelyre (Zalaegerszegre) és Tapolcára is sűrűn járnak járatok. Távolsági járatok közlekednek Keszthely és Budapest, illetve szinte valamennyi dunántúli nagyváros, továbbá Kecskemét, Baja és Szeged között is. A városban hat vonalon helyi közlekedés is működik. Hévízre mintegy negyedóránként indul járat Keszthelyről.
Despite the good railway connections, the driving force of Keszthely’s transport is not provided by rail, but by road. The city can be reached by car on the main road 71 from the northern shore of Lake Balaton or through Balatonszentgyörgy from the southern shore. The main roads 75 from Rédics – Lenti and 76 from Körmend – Zalaegerszeg end at the city limits. The city is surrounded by the ring road of road 71. Parking in the city center is subject to a fee.
There are several inferior road sections in the territory of Keszthely, which are considered to be national roads, some of which were sections of the main road 71 before the transfer of the ring road bypassing the city; other routes used to start in the city center, while they now start on the periphery. Major inferior roads include road 7327 to Sümeg and road 7343 to Várvölgy; the roads that relieve the downtown area include road 7347, which runs east-west in the northern part of the city, and road 7348, which runs along the western outskirts of the city.
Due to the good road conditions (and the poor railway supply of the surrounding settlements), the bus network around the city operated by Volánbusz is far above the Hungarian average. The city is connected to the settlements of the micro-region by an average of 10–20 flights a day, but there are also frequent flights to the county seat (Zalaegerszeg) and Tapolca. There are long-distance flights between Keszthely and Budapest, as well as almost all major Transdanubia cities, as well as Kecskemét, Baja and Szeged. The city also has local transport on six lines. There is a flight to Hévíz from Keszthely every quarter of an hour.
VILLAMOS / TRAM
A 2014-2030 Balatoni Területfejlesztési Koncepcióban megjelent tervek szerint a Keszthely mellett fekvő, gyógyvizéről híres Hévízet és Keszthelyt egy villamosvonallal kötnék össze.[3] A villamos 2 városon áthaladva a helyközi, illetve a helyi autóbusz-állomásokat kötné össze. A nyomvonalra, valamint a megállóhelyekre több elképzelés is készült. A tanulmány szerint nem vennének új villamosokat a vonalra, hanem pl. nosztalgiának számító, ugyanakkor “félmodern”, használt járműveket (pl. a Miskolcon már nem használatos SGP E1-es villamosokkal) szereznének be.[forrás?]
According to the plans published in the 2014-2030 Balaton Regional Development Concept, Hévíz near Keszthely, famous for its medicinal water, would be connected by a tram line. [3] The tram would run through 2 cities to connect to intercity and local bus stops. Several ideas were made for the trail as well as the stops. According to the study, they would not buy new trams on the line, but e.g. nostalgic yet “semi-modern” used vehicles (eg with the SGP E1 trams no longer used in Miskolc). [source?]
HAJÓ / SHIP
Nyáron hajójáratok kötik össze több balatoni településsel, köztük Badacsonnyal és Balatonlellével is.
In summer, boat services connect it with several settlements on Lake Balaton, including Badacsonny and Balatonlelle.
REPÜLŐTÉR / AIRPORT
A várostól nem messze, Sármelléken működik a Sármellék nemzetközi repülőtér, amely elsősorban német gépeket fogad.
Not far from the city, in Sármellék, there is Sármellék International Airport, which mainly receives German planes.
TÖRTÉNETE / HISTORY
A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐK / PRE – HISTORICAL TIMES
A város területén napjainkban is folyó ásatások újabb és újabb bizonyítékokkal szolgálnak arról. hogy az emberi élet első nyomai a város környékén az újkőkorból valók. Feltehető azonban, hogy már korábban is élhetett erre ember, de vízparti telepeinek maradványait jelenleg a Balaton borítja. A Kr. e. 6. évezredben az addigi gyűjtögető, halász-vadász életmódról áttértek az ott élők a termelő életformára, a földművelésre és az állattartásra. Így hogy hosszabb-rövidebb ideig lakott állandó települések jöttek errefelé létre. A város különböző területein kerültek elő régészeti leletek, ám három jól elkülöníthető települési góc volt több korszakban lakott, illetve szolgált temetkezési helyül. A város határának északi részén, a Dobogó-domb környékén, a város mai területén, illetve délre, Fenékpuszta környékén figyelhetők meg ezek a települések. E lelőhelyek egy, a balatoni átkelőhöz vezető, észak-dél irányú távolsági kereskedelmi út nyomvonalát jelölik ki. A kereskedelemnek több tárgyi bizonyítékát találták erre, mint az újkőkori lelőhelyekről ismert obszidiánpengék vagy a Fenékpusztán egy középső rézkori kultikus épületben talált, a Földközi-tenger vidékéről származó triton csigakürt. A földművelés és az állattartás azonban nem fedezte az itt élők teljes szükségletét, így a gyűjtögetés, a vadászat és a halászat továbbra is fontos szerepet játszhatott. Ennek bizonyítékaként csaknem 2 m mély tőzeg alól kerültek elő Fenékpusztán egy késő rézkori, nyílt vízi halászkunyhó tárgyai.
Az őskor különböző időszakaiban elsősorban délről betelepedő törzsek pontos nevét nem ismerjük, megkülönböztetésükre jellegzetes tárgyaikról, díszítésmódjukról, első lelőhelyükről, elterjedési területükről elnevezett kultúrákba sorolja őket a tudomány. Az újkőkori vonaldíszes kerámia kultúrájának második fázisát egy Zsidi út menti telepről keszthelyi csoportnak nevezik. A városközpontban folyó ásatások legalsó rétegbeli leletei is megerősítik ezt.
A középső rézkor anyagi műveltsége pedig a Keszthely környéki lelőhelyek alapján kapta a Balaton-Lasinja kultúra elnevezést. Az egyes időszámítás előtti időszakokban eltérő számban voltak jelen települések. A legsűrűbben a Kr. e. 12. századtól, a bronzkor végén az ún. urnamezős kultúra ideje alatt lakták a város környékét. A Kr. e. 7. században induló korai vaskorban a Zala-völgy alsó szakasza lakatlanná vált, ám a késő népvándorláskoráig a legfontosabb nyugat-balatoni átkelőként szolgáló fenékpusztai átkelőnek köszönhetően a város térsége lakott maradt. A Kr. e. 4. században érkeztek a területre a kelták, akik a Dunántúl északi felét a Balaton vonaláig hódították meg. Széles körben elterjesztették a vas használatát, amelyből már nemcsak fegyvereket és ékszereket, de használati eszközöket, szerszámokat is készítettek, nevükhöz fűződik a lábbal hajtott fazekaskorong meghonosítása. Élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn Itáliával és a Balkánnal, görög mintára ezüstpénzt vertek.
Excavations in the city today still provide more and more evidence of this. that the first traces of human life around the city are from the Neolithic. However, it is possible that humans may have lived there before, but the remains of its waterfront settlements are currently covered by Lake Balaton. In the BC. In the 6th millennium, the people who lived there switched from the collecting, fishing-hunting lifestyle to the productive way of life, farming and animal husbandry. Thus, permanent settlements inhabited for a longer or shorter period of time were established here. Archaeological finds have been unearthed in various parts of the city, but there were three well-identifiable settlement foci inhabited and served as burial sites in several eras. These settlements can be observed in the northern part of the city border, in the vicinity of Dobogó Hill, in the present-day area of the city, and in the south, around Fenékpuszta. These sites mark the route of a long-distance long-distance trade route leading to the Balaton crossing. More physical evidence of this trade has been found, such as the obsidian blades known from Neolithic deposits or the Triton snail horn from the Mediterranean region found in a central Copper Age cult building in the Fenékpuszta. However, farming and animal husbandry did not cover the full needs of the people who lived here, so gathering, hunting and fishing could continue to play an important role. As proof of this, the objects of a late Copper Age, open water fishing hut were found in Fenékpuszta under peat almost 2 m deep.
We do not know the exact names of the tribes that settled in the south during the different periods of prehistory, the science classifies them into cultures named after their characteristic objects, ornaments, first location and area of distribution. The second phase of the Neolithic line-decorated pottery culture is called the Keszthely Group from a settlement along Zsidi út. This is also confirmed by the finds in the lowest strata of the excavations in the city center.
The material culture of the Middle Copper Age was named the Balaton-Lasinja culture based on the sites around Keszthely. There were different numbers of settlements in each pre-time period. The densest is the BC. From the 12th century, at the end of the Bronze Age, the so-called during the urn field culture they inhabited the area around the city. In the BC. In the early Iron Age, which started in the 7th century, the lower part of the Zala Valley became uninhabited, but until the late migration, the area of the town remained inhabited due to the most important crossing in the Fenékpuszta. In the BC. In the 4th century, the Celts arrived in the area, who conquered the northern half of Transdanubia to the line of Lake Balaton. The use of iron was widely disseminated, from which not only weapons and jewelery, but also utensils and tools were made, and the introduction of the foot-powered pottery disc is associated with their name. Vibrant trade relations were maintained with Italy and the Balkans, and silver was minted following the Greek example.
A RÓMAIAKTÓL A HONFOGLALÁSIG / FROM ROME TO OCCUPATION
Keszthely belvárosa / Downtown Keszthely
Kr. e. 13. és 8. között Tiberius hadvezér meghódította a Dunántúlt, ahol a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát. Az ezt átlósan átszelő fontos kereskedelmi és hadiút, amely a provincia székhelyét, Aquincumot kötötte össze Aquileiával, Fenékpusztán (Valcum) kelt át a Balatonon. Itt keresztezett egy másik fontos utat, amely Sopianae-t (Pécs) Augusta Treverorummal (Trier) kötötte össze. A fontos csomópont környékén több település is létrejött. A város déli részén létesült telep temetőjének leletei és sírfeliratai bizonyítják, hogy itt már nemcsak a kelta őslakosság, de római polgárjoggal rendelkezők – elsősorban kereskedők – is éltek. A fejlett római ipar, agrotechnika és kereskedelem gyors változást hozott a környék életébe, nagy mértékű fejlődés indult be a mezőgazdaságban. 160 után a Duna másik oldalán élő barbárok sorozatos betörései komoly pusztításokat végeztek, így a 3. századra valószínűleg már csak egy település maradt meg a területen (Fenékpusztán). Máshol kisebb-nagyobb, 1. században épült villagazdaságok állhattak. Egy részük teljes komforttal, a központi fűtés mellett külön fürdőépülettel is rendelkezett. A városközpontban folyó jelenlegi ásatások eredményei arra utalnak, hogy – a középkori eredetű plébániatemplom és a mellette található gimnázium alá is benyúló – építményromok (villa) két rómaikori időszakból származhatnak.
A 4. században a fenékpusztai erőd kiépültével (feltehetőleg Valcum) Keszthely környéke ismét sűrűn lakottá vált. A településen észak-déli irányban rengeteg ilyen korú temetői lelet került elő. Az erődben egy cohors (egy legio tizedrésze) állomásozhatott. Az erőd az Itáliába vezető fontos út védelme mellett raktárként is szolgálhat a dunai limes erődjeinek ellátására. 374-ben a betörő barbár népek komoly pusztítások nyomát hagyták az erődön. Ezt követően a környék népessége megritkult, de a terület nem vált lakatlanná. Az erődöt később helyreállították, így továbbra is védelmül szolgált az itt élőknek, még a római katonaság 5. századi kivonulása után is. 433-tól a terület hun fennhatóság alá került.
A hunok két évtizednyi ittlétéből két gazdag temetkezési lelőhely, egy lovas harcos és egy előkelő kislány sírját ismerni Keszthelyről. 455-ben Avitus császár rövid időre visszaállította a római uralmat, ám 456-ban a keleti gótok elfoglalták az egész Dél-Dunántúlt, így a fenékpusztai erődöt is, amelyet felgyújtottak, így a lakosság nagy része elpusztult. Majd a megmaradt környékbeliekkel rendbe hozatták az építményt, amely később egyik királyuk, Thiudimer (Nagy Theodorik apja) székhelyeként szolgált. A 6. század elején a környék a keleti gótok itáliai királyságának befolyása alatt állhatott, de Nagy Theoderik 526-os halála után a longobárdok uralma alá került. Az erődöt nem szállták meg, de az átkelőt ellenőrzésük alá vonták.
BC Between 13 and 8, General Tiberius conquered Transdanubia, where the Romans organized the province of Pannonia. The important trade and war route that crosses this diagonally, connecting the provincial capital Aquincum with Aquileia, crossed Lake Balaton in Valcum. Here he crossed another important road that connected Sopianae (Pécs) with Augusta Treverorum (Trier). Several settlements have been established around the important junction. The finds and grave inscriptions of the cemetery of the settlement in the southern part of the city prove that not only the Celtic natives, but also those with Roman civil rights – mainly merchants – lived here. The advanced Roman industry, agrotechnics and trade brought about a rapid change in the life of the area, and a great deal of development began in agriculture. After 160, a series of invasions by barbarians on the other side of the Danube wreaked havoc, so by the 3rd century there was probably only one settlement left in the area (Fenékpuszta). Elsewhere, smaller or larger villas built in the 1st century may have stood. Some of them had full comfort and a separate bathroom in addition to the central heating. The results of the current excavations in the city center suggest that the ruins of the building (villa), which extends below the medieval parish church and the adjacent grammar school, may date from two Roman periods.
In the 4th century, with the construction of the Fenékpuszta fortress (presumably Valcum), the area around Keszthely became densely populated again. There are many cemetery finds of this age in the settlement in the north-south direction. A cohor (a tenth of a legio) may have been stationed in the fort. In addition to protecting an important road to Italy, the fort can also serve as a warehouse to supply the forts of the Danube limes. In 374, the invading barbarian peoples left traces of severe destruction on the fort. After that, the population of the area became sparse, but the area did not become uninhabited. The fort was later restored, so it continued to protect the people living here, even after the withdrawal of the Roman army in the 5th century. From 433 the area came under Hun rule.
From the two decades of the Huns’ presence, the graves of two rich burial sites, a cavalry warrior and an upscale little girl are known from Keszthely. In 455, Emperor Avitus briefly restored Roman rule, but in 456 the Eastern Goths occupied the whole of Southern Transdanubia, including the fortress of Fenékpuszta, which was set on fire, so that most of the population was destroyed. Then, with the remaining locals, the building was restored, which later served as the seat of one of their kings, Thiudimer (father of Theodoric the Great). In the early 6th century the area may have been under the influence of the Italian kingdom of the Eastern Goths, but after the death of Theoderic the Great in 526 it came under the rule of the Longobards. The fort was not occupied, but the crossing was brought under their control.
Keszthely belvárosa / Downtown Keszthely
Keszthelyt és környékét az avarok nem szállták meg, itt az őslakosság háborítatlanul élt tovább, élelmiszerrel és kézműipari termékekkel adózva. 568 után újabb keresztények érkeztek ide. A fenékpusztai erőd környéki mintegy 30 km átmérőjű területen addig ismeretlen, bizánci gyökerű viseleti tárgyakkal felékszerezve temették el a halottakat, a fenékpusztai bazilikát átépítették. 626 után polgárháború tört ki, amelyben a fenékpusztai vezetőréteg a későbbi vesztesek oldalán állt, ezért az avarok 630 táján elpusztították az erődöt, a maradék lakosságot pedig áttelepítették Keszthely mai belvárosának területére. A keresztény népesség katonai felügyelet alá került. A külvilágtól elzárt keresztény lakosság egyedi anyagi műveltséget (a „Keszthely-kultúrát”) hozott létre, ami csak tizenhét Keszthely környéki temetőből ismert. Ekkor válik Keszthely a környék központjává, miután a Balaton hévízi öble annyira eltőzegesedett, hogy utat lehetett átvezetni rajta. Így a fenékpusztai átkelő elveszítette jelentőségét, szerepét a lényegesen keskenyebb balatonhídvégi átkelő vette át.
Miután a 8. század végén a frankok felszámolták az avar birodalmat, a Keszthely környékén élő keresztények hamar átvehették a nyugati keresztény szokásokat, és halottaikat mindenféle sírmelléklet nélkül temették el. A fenékpusztai erődöt a 9. században újra rendbe hozták és az avarok leszármazottai, valamint a délszlávok költöztek ide. A környék új központja azonban a másik átkelőhely közelében, a zalavári Várszigeten épült ki 840 körül. Az itt létrehozott erődítményt Mosaburgnak (mocsárvárnak) nevezték, és a Nyitráról elűzött és a frankoknál menedéket nyert szláv főnök, Pribina építette fel. Később ez a vár lesz ispáni központ, és Zala megye névadója.
Keszthely and its surroundings were not occupied by the Avars, here the indigenous people lived undisturbed, taxing food and handicrafts. After 568 more Christians came here. In the area around the Fenékpuszta fortress, the dead were buried in an area of about 30 km in diameter, buried with objects of unknown Byzantine origin, and the Fenékpuszta basilica was rebuilt. After 626, a civil war broke out, in which the leadership of Fenékpuszta stood on the side of the later losers, so around 630 the Avars destroyed the fortress, and the remaining population was relocated to the present-day downtown area of Keszthely. The Christian population came under military surveillance. The Christian population isolated from the outside world created a unique material culture (the “Keszthely culture”), which is known only from seventeen cemeteries around Keszthely. It was then that Keszthely became the center of the area, after the bay of Lake Balaton in Hévíz became so foggy that it was possible to pass through it. Thus, the Fenékpuszta crossing lost its significance, and the significantly narrower crossing at Balatonhídv took over its role.
After the Franks abolished the Avar Empire at the end of the 8th century, Christians living in the vicinity of Keszthely were soon able to adopt Western Christian customs and bury their dead without any tomb attachments. The fortress of Fenékpuszta was re-established in the 9th century and the descendants of the Avars and the South Slavs moved here. However, the new center of the area was built near the other crossing point, on the Castle Island of Zalavár, around 840. The fortress created here was called Mosaburg (swamp castle) and was built by the Slavic chief, Pribina, who was expelled from Nitra and took refuge with the Franks. Later, this castle will be a Spanish center and named after Zala County.
A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK IDŐKIG / FROM THE OCCUPATION TO THE TURKISH TIMES
Keszthely belvárosa / Downtown Keszthely
A 10. század és a 12. század között Keszthely területének lakosságáról semmilyen információ nem áll rendelkezésre. 1247-ben említi először írásos forrás a helységet, a Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplommal[4] a mai kastély előtt. Az oklevél még egy egyházat említ, a Szent Lőrinc-templomot, amely a Várkertben feltárt körtemplommal – rotundával – azonosítható. Alapfalai a Fő téri plébániatemplomtól délre láthatóak. A két templommal rendelkező királyi birtok, Keszthely már a 13. század közepén jelentős helység lehetett. A század végén a Péc nembeli Marcali család szerezte meg, s ekkor már a település déli része is létezett. Károly Róbert visszaszerezte Keszthelyt, de fia, Nagy Lajos Lackfi Istvánnak ajándékozta azt. A 14. században komoly gazdasági fellendülés volt észlelhető Keszthelyen, a település a városiasodás útjára lépett. Birtokosa 1385 körül ferences rendi szerzeteseket telepített ide. Templomuk 1386-ban már állt, amely azonos a mai Fő téri plébániatemplommal. A 14. század végén készült, a szentélyben felfedezett és restaurált freskói a mai Magyarország legnagyobb felületű gótikus falfestményei.
Between the 10th and the 12th century, no information was available on the population of the Keszthely area. In 1247, a written source first mentions the place, with a parish church dedicated to St. Martin [4] in front of today’s castle. The charter mentions another church, the Church of St. Lawrence, which can be identified with a round church – a rotunda – excavated in the Castle Garden. Its foundation walls are visible to the south of the parish church on Fő tér. The royal estate with two churches, Keszthely, may have been a significant place as early as the middle of the 13th century. It was acquired by the Marcali family of the Pécs sex at the end of the century, and by that time the southern part of the settlement already existed. Károly Róbert regained Keszthely, but his son, Lajos Nagy, gave it to István Lackfi. In the 14th century, a serious economic recovery was observed in Keszthely, the settlement entered the path of urbanization. Around 1385, its owner settled Franciscan monks here. Their church was already standing in 1386, which is the same as today’s parish church on Fő tér. His frescoes, discovered and restored in the sanctuary at the end of the 14th century, are the largest Gothic murals in Hungary today.
A ferences templom szentélyében talált gótikus freskók / Gothic frescoes found in the sanctuary of the Franciscan church
1397-ben az ellenzékhez pártolt Lackfi Istvánt Luxemburgi Zsigmond király felkoncoltatta. A ferences templom szentélyében temették el, sírkövét a múlt század végén helyezték át a szentély déli falába. A 15. század során sűrűn változtak Keszthely birtokosai. 1403-ban Keszthelyt már oppidumnak (mezőváros) nevezték. Lakói továbbra is elsősorban földműveléssel, állattartással és halászattal foglalkoztak, az iparosok, kereskedők aránya legfeljebb 15-20% lehetett, ám a vezetőséget ők biztosították. 1390-ben a bécsi egyetemnek Keszthelyről származó diákja is volt. 1430 után Keszthely hosszú időre a Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család tulajdona lett. A család több kőházzal is rendelkezett a városban, fallal övezett kúriájuk a mai kastély helyén állt. Később épült egy másik épületük a Fő utca közepén.
A 15. század végén Keszthely lakóinak száma mintegy 1000 fő, így a környék legnépesebb települése volt. A gazdagodó város számára azonban korántsem volt békés időszak ez a század. 1359-től a környék várnagyai, földbirtokosai fokozatosan korlátozni kezdték a keszthelyieket jogaikban, vagy elvették vagyontárgyaikat. 1442-ben a lövöldi karthauziak priorja tört a városra, a házakat, templomokat kirabolta, a Pethők kúriáját pedig felgyújtotta. 1444-ben a Marcaliak támadták meg a várost és minden mozdíthatót elvittek, az összes kár mintegy kétezer aranyra rúgott. Mindeközben a keszthelyiek is többször erőszakkal elfoglalták a Páh-szigetet, illetve rátámadtak a szomszédos falvakra.
In 1397, István Lackfi, who was in favor of the opposition, was attacked by King Sigismund of Luxembourg. He was buried in the sanctuary of the Franciscan church, and his tombstone was moved to the south wall of the sanctuary at the end of the last century. During the 15th century, the owners of Keszthely changed frequently. In 1403 Keszthely was already called an oppidum (market town). Its inhabitants were still mainly engaged in agriculture, animal husbandry and fishing, the proportion of craftsmen and traders could not exceed 15-20%, but they provided the management. In 1390 he also had a student from the University of Vienna from Keszthely. After 1430, Keszthely became the property of the Gersei Pethő family from the Nádasd family for a long time. The family owned several stone houses in the city, and their walled mansion stood on the site of today’s castle. Later, another building was built in the middle of Main Street.
At the end of the 15th century, Keszthely had a population of about 1,000, making it the most populous settlement in the area. However, this century was by no means a peaceful period for the prosperous city. From 1359, the landowners and landowners of the area gradually began to restrict the people of Keszthely in their rights or took away their property. In 1442, the Prior of the Carthusians of Lövöld broke into the city, looted the houses and churches, and set fire to the mansion of Pethők. In 1444, the Marcalis attacked the city and took away everything that could be moved, killing about two thousand gold. Meanwhile, the people of Keszthely also forcibly occupied the island of Páh and attacked the neighboring villages.
Vásártéri alközpont / Fairgrounds PBX
Vásártéri lakónegyed / Fairground residential area
Az első portyázó török csapatok 1532-ben jelentek meg Keszthelyen, a Bécs ellen vezetett hadjárat során. 1548-ban kifosztották Keszthelyt, a Pethő-kúria ismét tűz áldozata lett. A család az elhagyott ferences kolostorba költözött, majd ifjabb Geresi Pethő János végvárrá alakította át annak környezetét. A részben a Pethő család, részben a király által fizetett várőrség létszáma gyakran változott. A várőrség 1605-ben Bocskai István mellé állt, a bécsi békét sem vették tudomásul, így a királyi seregnek 1608-ban ostrommal kellett bevennie a várat. A katonák megélhetési szükségleteik kielégítésére rendszeresen portyáztak, elsősorban a török által uralt falvakba. 1589-ben a koppányi aga dúlta fel a várost. Ezt követően, a 17. század közepén a belvárost palánkfallal és árokkal vették körbe, így kettéosztva Keszthelyt a falakon kívüli, illetve belüli részre. A falon belül élők mentesek voltak minden úrbéri fizetség alól, míg a kívül rekedtek (Kiskeszthely, Polgárváros lakói) földesúri jobbágyok maradtak. 1650-ben újra támadást indított a török a vár ellen, ám azt nem sikerült bevennie, így Keszthely mindvégig magyar kézen maradhatott.
Az 1686-ban megszűnt török uralom után a városban élők katonai szolgálatára többé nem volt szükség. Az a veszély fenyegette őket, hogy újra jobbágyi sorba jutnak, ezért csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz. 1705 és 1709 között kuruc kézen volt a város. A szatmári béke után lerombolták a vár véd műveit, a város kapuit és betöltötték a sáncokat.
The first raiding Turkish troops appeared in 1532 in Keszthely during the campaign against Vienna. Keszthely was looted in 1548, and the Pethő mansion again fell victim to fire. The family moved to the abandoned Franciscan monastery, then János Geresi Pethő Jr. transformed its surroundings into a border fortress. The number of guards paid by the Pethő family and partly by the king often changed. The castle guard stood by István Bocskai in 1605, and the peace of Vienna was not taken into account, so the royal army had to siege the castle in 1608. Soldiers regularly raided the Turkish-dominated villages to meet their livelihood needs. In 1589, Koppányi ravaged the town. After that, in the middle of the 17th century, the city center was surrounded by a plank wall and a ditch, thus dividing Keszthely into parts outside and inside the walls. Those living inside the wall were free from all lordly payments, while those who were stranded outside (residents of Kiskeszthely, Polgárváros) remained landlord serfs. In 1650, the Turks launched another attack on the castle, but he failed to take it, so Keszthely could remain in Hungarian hands throughout.
After the end of Turkish rule in 1686, military service in the city was no longer necessary. They were in danger of rejoining the serfs, so they joined the Rákóczi War of Independence. From 1705 to 1709, the city was under Kuruc hands. After the peace of Satu Mare, the defensive works of the castle were destroyed, the gates of the city were filled and the ramparts were filled.
Karmelita templom / Carmelite church
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCTÓL NAPJAINKIG / FROM THE RÁKÓCZI FREEDOM FIGHT TO THE PRESENT
A 18. század elején Keszthely több földesúr tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. Ezt követően a kisebb birtokosok részeit is megszerezve Keszthely kizárólagos tulajdonosává vált. Ő, és később fia, Pál arra törekedtek, hogy a városlakókat megfosszák a török korban megszerzett kiváltságaiktól. Még mezővárosi jogaikat, például a szabad bíró- és esküdtválasztást is korlátozták. 1772-re a városlakók birtokában mindössze lakóházaik maradtak, szabad földjeik kivétel nélkül a Festetics családra szálltak. Ám a Festeticsek megjelenése a városban pozitív változásokat is hozott. Keszthely egy hatalmas uradalom központja lett, számos munkaalkalommal növekvő számú iparosnak megélhetést biztosítva. 1772-ben már 215 iparost írtak össze a városban, akik 12 céhbe tömörültek. 1785-re a lakosainak száma megközelíti a 3500-at, amely az akkori Zalaegerszeg vagy Kaposvár lakosságánál is több volt, a Délnyugat-Dunántúlon Kanizsa után a második legnépesebb település. Festetics Kristóf 1759-ben kórházat, Pál 1772-ben gimnáziumot alapít. A kastély építése még 1745-ben kezdődött el, ám csak az 1880-as években nyerte el végleges formáját.
A Festetics-kastély / The Festetics Castle
Keszthely, egyben a Festetics család legjelentősebb alakja Festetics György (1755–1819), aki 1791-től élt Keszthelyen. Sok energiával látott hozzá a korszerűtlen, adósságokkal terhelt birtok rendbetételéhez. Szakemberszükségletének kielégítésére 1797-ben megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont. A fenéki hajóépítő üzemben 1797-ben készült el a Balaton mindenkori legnagyobb vitorlás hajója, a Phoenix gálya. 1799 és 1801 között könyvtári szárnyat épített a kastélyhoz, számos folyóirat, szépirodalmi mű megjelenését támogatta. 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepségeket, melyen a Dunántúl legnevesebb költőit, íróit látta vendégül. Innen a Berzsenyi Dániel szájából elhangzó mondás, amely Keszthelyt „kis magyar Weimar”-nak nevezi.
Festetics György fia, László 1839-ben építtette meg a fenéki hidat, megkönnyítve a közlekedést Keszthely és Somogy megye között. 1829-ben mintegy 7000 lakosa volt Keszthelynek beleértve az akkor a városhoz tartozó Cserszegtomajt, Gyenesdiást és Vonyarcvashegyet. A reformkorban indult be a balatoni fürdőélet is, megépítették az első fürdőházat, és 1846-ban indult útjára Keszthelyen a Balaton első gőzhajója, a Kisfaludy.
Az 1848-as forradalomban a Georgikon hallgatóiból és a felsőbb osztálybeli gimnazistákból alakult meg a 47. honvéd zászlóalj, majd 1848 szeptemberében az 56. zászlóalj Keszthely polgáraiból. A szabadságharc leverését követően Keszthely fejlődése lelassult. A jobbágyság felszabadítása nem különösen érintette a várost, mivel a lakosok tulajdonában alig 800 hold volt.
At the beginning of the 18th century, Keszthely was owned by several landlords. Kristóf Festetics bought his parts from the biggest owner, János Pethő, in 1739. Subsequently, by acquiring the shares of the smaller owners, Keszthely became the sole owner. He, and later his son Paul, sought to deprive the townspeople of their privileges acquired in the Turkish age. They even restricted their market town rights, such as free election of judges and jurors. By 1772, the townspeople had only dwelling houses in their possession, and their vacant lands passed to the Festetics family without exception. But the appearance of the Festetics in the city has also brought positive changes. Keszthely became the center of a huge estate, providing a livelihood for a growing number of craftsmen with many jobs. As early as 1772, 215 craftsmen were enumerated in the city, who were grouped into 12 guilds. By 1785, the population was close to 3,500, which was more than the population of Zalaegerszeg or Kaposvár at that time, and was the second most populated settlement in Southwestern Transdanubia after Kanizsa. Kristóf Festetics founded a hospital in 1759 and a grammar school in 1772. Construction of the castle began as early as 1745, but only gained its final form in the 1880s.
György Festetics (1755–1819), who lived in Keszthely from 1791, was the most significant figure in the Keszthely family. He put a lot of energy into tidying up the outdated, debt-laden estate. In 1797, he founded the first agricultural college in Europe, Georgikon, to meet his professional needs. The Phoenix galley, the largest sailing ship on Lake Balaton, was built in 1797 at the shipyard in the bottom. Between 1799 and 1801, he built a library wing next to the castle, supporting the publication of several periodicals and works of fiction. From 1817 he organized the Helikon celebrations twice a year, hosting the most famous poets and writers of Transdanubia. Hence the saying from the mouth of Dániel Berzsenyi, who calls Keszthely “little Hungarian Weimar”.
The son of György Festetics, László, built the bridge in 1839, facilitating traffic between Keszthely and Somogy counties. In 1829, Keszthely had about 7,000 inhabitants, including Cserszegtomaj, Gyenesdiás and Vonyarcvashegy, which belonged to the city at that time. The bathing life on Lake Balaton also started in the Reformation, the first bathing house was built, and in 1846 the first steamship of Lake Balaton, the Kisfaludy, started sailing in Keszthely.
In the revolution of 1848, the Georgian Battalion was formed from the students of the Georgikon and the upper class high school students, and in September 1848 from the citizens of the 56th Battalion of Keszthely. After the defeat of the war of independence, the development of Keszthely slowed down. The liberation of serfdom did not particularly affect the city, as the residents owned barely 800 acres.
A Helikon-park / Helikon Park
A város történetének legsúlyosabb csapása az volt, hogy az 1861-ben megnyitott Déli Vasút elkerülte a várost. A Déli Vasút Buda–Nagykanizsa közötti vonalán volt ugyan egy Keszthely nevű állomás, de az nem Keszthelyen, hanem attól mintegy tíz km-re fekvő Balatonszentgyörgyön feküdt.[5] E 10 kilométeres távolság áthidalásáról a város évtizedeken át különféle vasútépítési terveket dédelgetett, még a lóvasúti összeköttetést is komolyan mérlegelték. A vasút létkérdés volt a város számára, mert ennek hiányában az ipar és kereskedelem nem volt képes fenntartani a versenyt más jobb infrastruktúrájú várossal. A vasútépítés 1888-ban kezdődött el, és alig néhány hónap múlva el is készült. Építését jelentősen támogatta a Festetics család is, nem véletlen, hogy a vasúttársaság két mozdonyát György és Tasziló névre keresztelték, s az immáron valóban Keszthelyen fekvő Keszthely vasútállomás épületében a családnak egy külön várótermet is létesítettek. 1903-ban pedig megépítették a Keszthely-Tapolca közötti vasútvonalat. A Balatonszentgyörgy-Keszthely-Tapolca közötti vonal tipikusan a helyi forgalmi igényeknek megfelelő vasútvonal volt. A balatoni idegenforgalomban nem volt szerepe, annál inkább használták a Keszthelyre tartó vásározók, a Tapolca környéki szőlősgazdák.
A 19. században az iparosítás elkerülte a várost, így 1785 és 1900 között a lakosság száma alig nőtt kétszeresére.
Az egyetlen fejlődési irány Keszthely iskolaváros jellegének erősítése és fürdővárossá fejlesztése jelentethetett. Ezt a város vezetői is felismerték, főleg a Morvaországból érkezett sörfőzőmesternek, Reischl Vencelnek köszönhetően, aki több évtizeden át szolgálta a várost városbíróként. 1862-ben épült meg az első nyaraló Keszthelyen és ekkor nyílt meg a szabadtéri színpad helyén az első keszthelyi kőszínház. A belváros romantikus és eklektikus stílusban újult meg. Miután a város birtokába került a Balaton-part, megépült a szigetfürdő, majd a ma is álló két patinás szálló, a Hullám és a Balaton. A Helikon-park keleti szélén kialakították az Erzsébet királyné útját, mellette pár év alatt kiépült a villasor. 1865-ben a Georgikon utódjaként megnyitotta kapuit az állami Mezőgazdasági Tanintézet. 1870-ben alapították az első óvodát a városban, 1871-ben megkezdték az irgalmas nővérek zárdájának és iskolájának építését. 1872-ben polgári fiúiskola és felsőbb leányiskola létesült, 1884-ben megkezdte működését az ipariskola, 1892-ben pedig a város megépíttette a gimnázium ma is használt épületét. 1879-ben szervezték meg a Csónakázó és Korcsolya Egyletet. A kulturális javak megőrzésére 1898-ban megalakult a Balatoni Múzeum Egyesület, Zala megye első múzeuma. A 20. század elejére Keszthely újra virágzó város, kedvelt nyaralóhely lett.
The worst blow in the city’s history was that the Southern Railway, opened in 1861, avoided the city. There was a station called Keszthely on the line of the Southern Railway between Buda and Nagykanizsa, but it was not located in Keszthely, but in Balatonszentgyörgy, about ten km away. [5] Bridging this 10-kilometer distance, the city has cherished various railway construction plans for decades, and even the horse-rail connection has been seriously considered. The railway was a matter of life for the city, because in its absence, industry and commerce were unable to compete with other cities with better infrastructure. Railway construction began in 1888 and was completed in just a few months. The Festetics family also significantly supported its construction, it is no coincidence that the two locomotives of the railway company were renamed György and Tasziló, and a separate waiting room was built for the family in the building of the Keszthely railway station, which is now in Keszthely. In 1903, the railway line between Keszthely and Tapolca was built. The line between Balatonszentgyörgy-Keszthely-Tapolca was typically a railway line that met local traffic needs. It did not play a role in tourism in Lake Balaton, the more it was used by the shoppers in Keszthely, the vineyards around Tapolca.
In the 19th century, industrialization avoided the city, so between 1785 and 1900 the population barely doubled.
The only direction of development could be the strengthening of the character of the school town of Keszthely and its development into a spa town. This was also recognized by the city’s leaders, largely thanks to Wenceslas Reischl, a brewer from Moravia who had served the city as a city judge for decades. The first holiday home in Keszthely was built in 1862 and the first stone theater in Keszthely was opened on the site of the open-air stage. The city center has been renewed in a romantic and eclectic style. After the city took over the shores of Lake Balaton, the island bath was built, and then the two patinated hostels, Hullám and Balaton, still stand today. The road to Queen Elizabeth was built on the eastern edge of Helikon Park, and a row of villas was built next to it in a few years. In 1865, as a successor to the Georgikon, the State Institute of Agriculture opened its doors. The first kindergarten in the city was founded in 1870, and in 1871 the construction of a convent and school for the Sisters of Mercy began. In 1872 a civic school and a higher girls’ school were established, in 1884 the industrial school began to operate, and in 1892 the city built the building of the grammar school that is still in use today. In 1879 the Boating and Skating Association was organized. The Association of the Balaton Museum Association, the first museum of Zala County, was established in 1898 to preserve cultural assets. By the beginning of the 20th century, Keszthely was once again a thriving town and a popular holiday destination.
A Festetics-kastély kapuja / Gate of Festetics Castle
Az első világháborút követő kedvezőtlen gazdasági helyzetben a város fejlődése megtorpant. A két világháború között Keszthely a „nyugdíjasok városaként” szerzett hírnevet. 1925-ben öt szálloda, két kávéház, tíz vendéglő és 11 kocsma várta a településre utazókat. Ekkor épült meg a Balatoni Múzeum neobarokk palotája, a Posta új épülete és a Jobs-szanatórium.
A második világháború nem okozott komoly fizikai pusztítást a városban, bár ekkor történt a Balatoni Múzeum híres gyűjteményének elszállítás közbeni megsemmisülése Zalaegerszegen, ám a Festetics-kastély bútorzata és könyvtára épen maradt. Az 1944.május 8-án elrendelt gettósítás során az Unterberger utcai “alsó gettó”, valamint a Goldmark-háztömböt is magába foglaló “felső gettó” területére Keszthely város 900, illetve a járás 110 zsidó lakosát kényszerítették.[6] A gettó kiürítésére 1944. június 20-án került sor, melynek során a gettóba hurcoltakat főként az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba szállították. A város lakossága[7] a zsidó polgárok haláltáborba deportálása és munkaszolgálatba hurcolása következményeként a világháború alatt hozzávetőleg 7 százalékos veszteséget szenvedett, a keszthelyi zsinagóga előtt felállított emlékmű a holocaust 829 áldozatnak állít emléket.
In the unfavorable economic situation after the First World War, the development of the city came to a halt. Between the two world wars, Keszthely gained a reputation as a “city of retirees”. In 1925, five hotels, two cafes, ten restaurants and 11 pubs awaited travelers. The neo-baroque palace of the Balaton Museum, the new building of the Post Office and the Jobs Sanatorium were built at that time.
World War II did not cause serious physical damage to the city, although the destruction of the famous collection of the Lake Balaton Museum in Zalaegerszeg took place at that time, but the furniture and library of Festetics Castle remained intact. During the ghettoization ordered on May 8, 1944, 900 Jews from the city of Keszthely and 110 from the district were forced into the “lower ghetto” on Unterberger Street and the “upper ghetto” that included the Goldmark block. [6] The ghetto was evacuated on June 20, 1944, during which those deported to the ghetto were transported mainly to the Auschwitz-Birkenau concentration camp. The city’s population [7] suffered a loss of approximately 7 percent during World War II as a result of the deportation of Jewish citizens to death camps and their labor, and the memorial erected in front of the Keszthely Synagogue commemorates 829 victims of the Holocaust.
A gótikus templom / The gothic church
Keszthelyt 1945. március 29-én este foglalták el a szovjet erők.[8] 1950-ben a közigazgatási átszervezéssel Keszthely Veszprém megye része lett, ahol periferiális helyzetben maradt. Az 1954-ben városi rangra emelt Keszthelyen nem történt komolyabb fejlesztés az 1950-es, 1960-as években, így a város megőrizhette régi patináját. Az 1970-es években aztán új lakótelepekkel bővült a város, amelyekhez újabb iskolák épültek. A városban jelenleg öt középiskola működik, a Gazdasági Akadémiát 1970-ben emelték egyetemi rangra. Ebben az időszakban honosul meg itt a textilipar és az alkatrészgyártás is, amelyek azóta megszűntek. Megindult közben az idegenforgalom fejlesztése is, így 1971-ben átadták a 480 ágyas Helikon Szállót, 1985-ben pedig az 1959-ben épített Motel helyén a Phoenix Hotelt. Megújult a Hullám Szálló is. A város déli részén továbbá nagyobb vállalati üdülők épültek, amelyek ma többnyire panzióként üzemelnek. 1979-ben Keszthely és környéke Zala megyéhez csatlakozott.
1972-ben nyílt meg a Georgikon Majormúzeum. A Festetics-kastély az ország negyedik legnagyobb kastélyaként teljes felújítása után jelentős kiállításokkal és rangos zenei rendezvényekkel várja a látogatókat. A rendszerváltást követően a város komoly fejlődésnek indult. A kastély 500 éves pincerendszerében 2005 óta helyet kap a Balatoni Borok Háza, amely a hazai borászat egyik színfoltjaként, borkóstolóval egybekötött tárlatvezetéssel várja látogatóit. A kastély parkjában a volt lovardában található magyarország legnagyobb megmaradt hintógyűjtemény; a gazdag kiállítást több kocsi és hintó alkotja, amely a híres budapesti Kölber Fülöp féle kocsigyárból származott.
Az információkat a Wikipédia szabad enciklopédiából vettük át.
Keszthely was occupied by Soviet forces on the evening of March 29, 1945. [8] In 1950, with the administrative reorganization, Keszthely became part of Veszprém county, where it remained in a peripheral position. Keszthely, which was elevated to the status of a city in 1954, did not undergo any major development in the 1950s and 1960s, so the city was able to preserve its old patina. Then, in the 1970s, the city was expanded with new housing estates, to which new schools were built. There are currently five high schools in the city, and the Academy of Economics was upgraded to a university rank in 1970. During this period, the textile industry and the production of parts, which have since ceased to exist, are also gaining ground. Tourism development also began, with the transfer of the 480-bed Helikon Hotel in 1971 and the Phoenix Hotel in 1985 to replace the Motel, built in 1959. The Wave Hotel has also been renovated. In the southern part of the city, larger corporate resorts have also been built, which today operate mostly as boarding houses. In 1979, Keszthely and its surroundings joined Zala County.
The Georgikon Major Museum opened in 1972. As the fourth largest castle in the country, Festetics Castle awaits visitors with significant exhibitions and prestigious musical events. After the change of regime, the city began to develop seriously. The House of Lake Balaton Wines has been located in the 500-year-old cellar system of the castle since 2005. In the park of the castle there is the largest surviving carriage collection in Hungary in the former stables; the rich exhibition consists of several cars and carriages from the famous Kölber Fülöp car factory in Budapest.
The information is taken from the free encyclopedia of Wikipedia.